Válogatás 2. az Író Cimborákkal közös szeptemberi munkákból

Lackfi János: Szív

A Réten a patakmederben

a fiúk nejlonzacskót találtak,

elég gusztustalant,

én csak távolról néztem,

mert meg lett mondva,

hogy ne turkáljak a koszban,

mikrobák, bacilusok meg minden,

és én szót fogadok,

főleg ha mindenki látja.

A patakmeder ilyen szempontból

izgalmas, csupa törött vödör,

moncsos pulóver, szétrohadt fotel.

A fiúk általában fognak is halat,

hozzák nagy büszkén,

ott lötyög a szivárgó zacskó

belsejében, a zavaros lében,

és vergődik,

mintha tespedő, szürke élőlény lenne

az a zacskó szmötyi,

és a halacska lenne a szíve.

 Fent: Boros Mátyás illusztrációja

Tasnádi Emese: Iskolatáska

De én tényleg nem tudtam, anyu. Én…én azt hittem, hogy kivettem, sőt, tulajdonképpen, hogy megettem. Én nem is tudtam, hogy mégse nem… Biztosan azért, mert az utolsó napokban annyi minden volt, tudod, hogy nem volt rá időm. …Hogy mi minden volt? Hát arra már nem emlékszem, igazán olyan régen történt már. Nem emlékezhetek mindenre! Mert különben meg szoktam ám enni, vagy ha én nem, akkor hát a Zoli, az igen. Mert ő neki nem szoktak adni és vagy hozzám jön, vagy a Zsófihoz. Pénzt azt szokott kapni, hogy vegyen magának, de inkább mindig egy könyvet vesz.
Jó, tudom, nem a Zoli zsebpénzére vagy kíváncsi, hanem hogy ez hogy történhetett meg.
De hát most mit mondjak? Az úgy volt… Hát hogy is?
    Ja, igen, hogy elmentem reggel az iskolába és elkezdődtek az órák. Vagy már nem is voltak órák, mert már az utolsó nap volt. Na, szóval, és akkor jött az Ofő és azt mondta, hogy…mit is?
Hát tulajdonképpen nem mindegy?!
De most miért mondod, hogy kimászik a táskából? Csak egy szendvics… na jó, meg egy alma! De ezek nem tudnak mászni! Nem, anyu, még ha kukacok vannak benne, akkor sem tudnak ám mászni! Tulajdonképpen felfoghatnánk úgy is, mint egy biológia kísérlet! Sőt, szerinted hol lennénk ma, ha Fleming mindent elmosogat? És az ecsetpenész, akkor hogy jött volna elő a penicillinnel!?
Nna, én ezért nem ettem meg a szendvicsemet az utsó nap!
    Nem tudom ki az a Karinthy, és különben is, én nem a bizonyítványomat magyarázom, hanem a táskámat. Jó, ígérem, elolvasom…De most akkor nem beszélhetnénk másról? Most már úgysem tudjuk meg, hogy maradt a táskámban az a szendvics. Majd beszélek a Zolival, ha elkezdődik a suli és megkérdezem, hogy miért nem ette meg.

            Te, anyu, kaphatok egy új iskolatáskát?

Fent: Molnár Olgi illusztrációja

Békés Márta: A hetes öt napja

Hétfőn még nagy úr a hetes,

hatalma is félelmetes,

mindenkit felír, aki rossz,

mert hétfőn még minden tilos,

elbánik bárki csibésszel,

még a barát sem kivétel,

ablakot nyit, csak neki jár,

táblát ő mos, ez a szabály,

ülni senki sem merészel,

osztály vigyázzt, ha vezényel,

jelenti a napot s időt,

és hogy ki nem váltott cipőt,

meg hogy ki hiányzik s miért,

és hány fő, akit tettenért

titokban galacsint, ha gyúr;

Hétfőn a hetes még nagy úr.

Kedden a hetes már kedvesebb,

segíthetsz neki egy keveset,

ha e kegyért cukrot kaphatott,

tőle bárki tárhat ablakot,

ám naplóhoz nem nyúl, csak barát,

és még büszkén kihúzza magát,

de későket nem ír föl menten;

Kedvesebb már a hetes kedden.

Szerdán a hetes már lustul,

miénk a tábla krétástul,

hatszor is lemossuk mi magunk,

dátumot ingyen írhatunk,

legyintünk, mikor fegyelmez,

végül úgyis megkegyelmez,

már nem olyan félelmetes;

Lustul már szerdán a hetes.

Csütörtökön a hetes is másol

elmaradt házit valaki másról,

ám ezalatt dolga lenne tenger,

a hetes is valahol csak ember,

mi segítünk, ez a rend minálunk,

matricáért mindent megcsinálunk,

csak a jelentésre legyen gondja;

Ma egy kicsit csütörtök van, mondja.

Pénteken a hetes is már fárad,

kicsit késett, azért piheg párat,

szenvedései ma véget értek;

A hetesnek legszebb nap a péntek!

Fent: Boros Mátyás illusztrációja